DÉLUTÁNI DOBOZOLÁSVan itt ez a dobozom,
amott az a lemezem,
a lemezem behozom,
kiviszem a dobozom.
Behozom a dobozom,
kiviszem a lemezem:
van itt ez a dobozom,
amott az a lemezem.
Volt nálam az újságíró néni meg a fotós néni, és azt mondták, csináljak úgy, mintha dolgoznék. De közben folyton kérdezgettek, hiába mondtam nekik, hogy dolgozás közben nem szoktam beszélgetni. Ez a kép sikeredett az egészből, gondoltam, megosztom veletek, mert jó blogszokásnak köszönhetően már én is láttam töbeknek a dolgozóját, igaz, azok cseppett látványosabbak voltak, lévén grafikusoké. A versikét meg azért biggyesztettem oda, mert pontosan kifejezi, mennyit haladtam előre a nagy délutáni dolgozásban.
A fali barlangrajzot kinagyítottam, hogy legyen valami esztétikus is a bejegyzésben.Van a tetején még egy nagy bölény is, csak az levágódott, mert kettészelte a fotós néni a masinájával!
.JPG)
A vers is baromi jó, meg a monitorod is! Csak az kár, hogy a bő-lényből szűk lényt csinált a kollegina.
VálaszTörlésa munka látszatát kelti :)
VálaszTörlésarchivál :)
VálaszTörlésjó látni, hogy hol alakulnak a versek, talán könnyebb rendet tartani itt, mint a sok festékes, ecsetes helyeken. A vers pedig tökéletesen leírja a költözködés hangulatot.
VálaszTörlésEizo monitor, nagyon szeretem! Köszi mindenkinek:)
VálaszTörlésTényleg érdekes látni végre egy embert, aki belül hordja a gondolatait, ezért rend van az asztalán. Látnád az én asztalomat, vagy inkább azt a lomot.
VálaszTörlésIgaz, ami igaz, már elfogyott a jegyzetek nagyrésze (háromnegyede készen van a regénynek), de azért még fellelhető a lakásban némi papírmennyiség - azért jó érzés látni, hogy a megsárgult papírok egymás után hullanak a kosárba... és egészen kivirul a szoba:) Próbáld ki eccer!
VálaszTörlésOk! Kidobálom a csekkeket! Nem csak a szoba fog kivirulni :)
VálaszTörlésNa jó, nem virul (már kicsit fárad voltam/vagyok - hiába, a napi 20 óra meló ilyen korban már el tud fárasztani), hanem csak v i s s z a r e n d e z ő d i k szobaállapotba...
VálaszTörlésImádok így bekukucskálni! Köszi! :)
VálaszTörlésHanem, hallod-e! Nemá, hogy ilyen steril az asztalod?!? Nincsenek rajta könyvkupacok, teli és kiürült teáscsészék, noteszek, papírzsepik, csokipapírok? Nahát! Az én asztalomon alig lehet egy akkora helyet vakarni, ahol elfér a klaviatúra. És ez nem a festős aszalom, csak amin a gép van...
Hát az úgy van, kedves Kata, hogy a képen nem látszik a lakás többi része:)) Az íróasztal tényleg ilyen, mindig csak az aktuális munkát rakom rá, különben nem férnék - van még egy másik szobai asztal, plusz a konyhai, amelyekhez egy-két évig nem lehetett senkinek se hozzányúlni, mert ott voltak a jegyzetek a regényhez... Most már azok is rendeződnek, igaz, keletkezik néhány új is, mindig arra írok, ami épp a kezembe akad, újság sarka, menetrend, szalvetta:)))
VálaszTörlésNa így már más :))
VálaszTörlésNagyon érdekes infó ez is, hogy mikre írsz....
És aztán meg is találod ezeket a cetliket?
Ottó, ugye csak azt nem árultad el, hogy valaki takarít nálad? Nekem mindig fél órába telik elpakolni a családom után.
VálaszTörlésKata, néha meglelem (általában akkor, amikor nem is számítok rá - olyankor nagyokat csodálkozom, hogy régen még milyen jókat írtam:)
VálaszTörlésMelissa, hát persze sajnos nálam is kell néha takarítani...
A vers tetszett, ám kukacoskodnék kicsit. A töbeknek, az nem többeknek? persze sokat hezitáltam, hogy megírjam-e ezt a kommentet, hiszen a szövegkörnyezet (dolgozó, újságíró néni) éppen megenged egy szándékos nyelvtani bakit, de ha nem ez a helyzet, akkor nagyon le vagyok hangolva. Kérdezém hát: lyukas a suszter cipője?
VálaszTörlés