Sándor apa ma már biztos abban, hogy a költészet nem hiábavaló. Sőt.
A cserepes virág, amelyet körülbelül egy éve kapott az unokáktól, az utóbbi hetekben erősen megbetegedett. Pedig Sándor apa öntözte, és többnyire mindent úgy tett, ahogyan a lánya egy esztendővel ezelőtt javasolta. Három hónapja, amikor eljött hozzá az unokákkal, még meg is dicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
– Szerencse, hogy nem érzékeny fajta – mondta akkor szerényen, mintegy válaszként Sándor apa.
De tévedett. A virág levelei nem sokkal később sárgulni kezdtek, három hete pedig le is hullott közülük néhány. Sándor apa átültette a növényt egy nagyobb cserépbe, ám a próbálkozás hiábavalónak bizonyult. Sőt, mintha a levelek még jobban pusztulásnak indultak volna.
Ekkor a szoba egyik sarkából átvitte a virágot a másik sarokba. Három napig figyelte, de semmi sem változott.
Később eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta: a növények is éreznek. Napokig simogatta hát a virág leveleit, de hogy nem tapasztalt javulást, végső kétségbeesésében úgy döntött, megénekli egy versben.
Bement a szobájába, leült az asztal elé, és egészséges, kövér betűkkel rótta egymás alá a strófákat a virág valaha volt szépségéről. Amikor készen lett, háromszor felolvasta neki a költeményt.
Már másnap elkezdődött a változás. A száraz levelek lehullottak, és friss hajtások indultak meg. Két hét múlva pedig, mire a lánya és az unokák megérkeztek, a növény virágba borult.
A fiatalasszony ismét megdicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
De ő most csak ingatta a fejét, aztán bezárkózott a szobájába. Azt mondta, estig ne is számítsanak rá, mert nagy mulasztása van. Egy csomó verset meg kell még írnia.
2010. április 17., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Aki ismeri, attól elnézést (lesznek majd újak is, csak szépen sorban haladok, meg pontosan, ahogy a csillag megy:-)
VálaszTörlésa szobanövényeim,Larry és Zelma,köszönik szépen,nagyon tetszett nekik a történet..:)
VálaszTörlésAmikor elkezdtem kaktuszokat gyűjteni, minden locsolás nagyon sokáig tartott, mert megsimogattam őket és beszéltem hozzájuk. Verset viszont nem kaptak szegénykék...
VálaszTörlésMost legszívesebben én is leveleket növesztenék:)
VálaszTörlésKöszi mindenkinek:-)
VálaszTörlésamikor először olvastam, én is megpróbáltam verset írni Gedeonnak (aki szobanövény), de nem tudtam. megmondtam neki, hogy verset írni nem tudok, de azért így is szeretem.
VálaszTörlésegy hét múlva kivirágzott.
:)
az is megoldás:-))
VálaszTörlésmost megértettem, hogy miért nem vagyok jó növénygondozó.. szegény szobanövényeink nem látnak el a rajzlapig... :) ezentúl megmutatom nekik, ha róluk rajzolnék esetleg, hátha...
VálaszTörlésköszönjük!
Én évek óta itt írom a verseket két zöld növény közt, de valahogy inkább sárgák lettek, mint zöldek. Most nemtom, hogy az írigységtől, vagy mert gyengének találják az opuszokat...De az is lehet, hogy csak a számítógép zavarja őket - majd megpróbálom tentával. (Na jó, nem is annyira sárgák, csak itt-ott - elsősorban ott, ahol nem kéne:)Köszi, irisz!
VálaszTörlés