Kiss Ottó

2011-12-07T22:22:00.007+01:00

HOLLE ANYÓ

Anyókát úgy hívták: Holle,
repült hol fölfele, hol le.
Párnáját az égben
rázta a kezében,
ha hó jött, kiáltott: – Olle!

HA TÉL VAN

Ha tél van, verset olvasok,
attól, mint hó, felolvadok.
A vers minden jót felidéz,
a múlt édes lesz, mint a méz.

Ha csendes téli este van,
emlékeimnek teste van.
Ilyenkor bennem merítőz
a forró a nyár, a szelíd ősz.

(Két téli versike a Régi kincsekből - Maria Larsson szíves kérésére, de nem csak neki:)

Ez is megjelent

2011-11-20T10:07:00.003+01:00

Úgy látszik, mostanában minden megjelenik, még ez is:) Bővebben pl. itt

Újra megjelent

2011-06-07T13:56:00.003+02:00

Az idei Könyvhétre a Pagony újra megjelentette az Emese almáját.

„Lapról lapra követhetjük végig, ahogy egy ajándékba kapott alma köré felépül a főszereplő kisfiú világa. Kiss Ottó könyvében az ABC betűi szerint sorjáznak a verscímek – nemcsak a világ feltérképezése zajlik tehát, hanem rendszerbe foglalása is. Emese és a kisfiú története ősztől nyárig, a szerelem idejéig tart...”

Ma Gödör Klub

2011-06-04T06:52:00.001+02:00

Érzelmes búcsú naplómtól

2011-05-10T22:26:00.002+02:00

Negyedik, és egyben utolsó pagonynapló-bejegyzésemet itt olvashatjátok.

Még mindig

2011-05-05T09:13:00.002+02:00

A napló még mindig folytatódik (de már nem sokáig:) A harmadik bejegyzést itt találjátok.

A napló folytatódik

2011-04-28T03:15:00.004+02:00

Előző bejegyzésemben (-ből?) olvashattátok heti naplóm első részét . Jelentem, felkerültek a múlt heti történések is a pagony.hu oldalára. Tehát, aki kíváncsi, amellett, hogy remélem, hamar azért nem öregszik meg, itt megtalálja az újabb írást, és egyben néhány új versikét, amelyeket (nagyon valószínű) máshol nem lehet majd olvasni:)

Megjelent az új regény is

2011-04-17T17:35:00.013+02:00

Tegnap volt A másik ország bemutatója, bizton állíthatom tehát, hogy megjelent. Jó volt kézbe venni, szebb lett, mint reméltem (kívülről biztosan). A Pagony személyes napló írására kért fel, a könyvfesztivál néhány órájáról - amíg ott voltam - olvashattok itt is. Addig is: első olvasóm, Kiss László, aki a hétfő esti békéscsabai bemutatón beszélgetőtársam lesz, benyomásai a könyvről itt, a Bákában.

2011-04-06T15:22:00.001+02:00

Nini néni

2011-04-05T22:02:00.006+02:00

Nini néni és a többiek címmel nemrég megjelent egy antológia az Egmont Kiadó gondozásában, Lackfi János barátom szerkesztésében. Hetven esti mese mai magyar írók tollából - jól hangzik, a címe kitűnő, és a névsor is bíztató, kíváncsi vagyok rá (egyelőre még én is csak itt láttam).

XVI. Magyar Drámaíró Verseny

2011-04-05T21:17:00.005+02:00

Nemrég engem is felkértek, írnék egyetlen éjszaka alatt drámát, írtak már mások is. Annyit tudtam, hogy az igazi drámák amúgy is éjszaka íródnak, és hogy ez alól csupán a nappali drámák képeznek kivételt... Nos hát, ez a tudás, mint később kiderült, meglehetősen kevés volt. Persze azért jó iparos módjára megcsináltam, és nem is lett annyira rossz, mint amennyire lehetett volna - a vérre menő tusáról, ill. a gyulaiak szerepléséről a helyi hírlap beszámolóját itt olvashatjátok.

Megjelentek

2011-02-23T00:31:00.008+01:00

Örömmel tudatom, hogy Takács Mari rajzaival és a Móra Kiadó gondozásában a napokban megjelent két lapozó a legkisebbeknek, az Állatos Album és a Barni világot lát (a verseket korábbi blogbejegyzésekben megtaláljátok:) További infó itt és itt.

Újabb versfilm

2011-01-20T09:40:00.004+01:00

Örömteli hír (legalábbis nekem), hogy az Emese almája Bárányok c. verse és a Csillagszedő Márióból való részlet után elkészült a harmadik versfilm is a MOME és a Mese tv jóvoltából, a Jó kövér királyfi - Bányai Zsuzsanna munkája, fogadjátok szeretettel (ahogy én is:). (A blogon már olvashattátok korábban - reményeim szerint az idén talán kötet is lehet az új versekből, már közel két éve összeállt az anyag).

Regényrész

2011-01-03T08:13:00.002+01:00

Még egy kis részlet A másik ország c. megjelenésre váró regényből (várhatóan: április), ezúttal a karácsonyi ÉS-ből.

Márió-film újra

2010-12-24T14:42:00.005+01:00

Ma reggel szóltak, hogy a tavalyi karácsonyhoz hasonlóan az idén is lemegy a Csillagszedő Márió-film (nincs karácsony Márió-nélkül:). Azt mondták, ez egy újra vágott változat, s hogy bekerült a biarritzi filmfesztivál versenyfilmjei közé, januárban vetítik kint (örültem) - ezúttal a Duna Autonómia adja december 26-án, éppen csak vasárnap (0 óra 02-től) - én sajnos nemtom megnézni, de azért felteszem ide, hátha valaki nem bír aludni, és jobb dolga sincs:)

Budapest

2010-12-22T08:34:00.003+01:00

Budapest a főváros,
ott zajlik a jó élet,
levegője nem káros,
ha beszívod, túléled.

Hallom a hírekben, hogy szmoghelyzet volt/van - gondoltam, így karácsony előtt én is hozzájárulok a megtisztuláshoz ezzel a kis versikével, mert a pozitív szemlélet, mondták a tudományos műsorban, fél siker.

Hajnali csillag peremén

2010-12-01T18:08:00.003+01:00

A Budapest Bábszínház egyik előadását ajánlom szíves figyelmetekbe, persze nem egészen önzetlenül: kíváncsi lennék rá (kicsit érintett vagyok), de vszínű, a közeljövőben nem lesz módom megnézni (ha valaki látja, szívesen olvasnám a véleményét). Bemutató: december 21.

A másik ország

2010-11-16T21:10:00.005+01:00

Egy kis részlet (inkább csak szövegminta) itt olvasható a várhatóan tavasszal megjelenő regényből (ha készen leszek vele addig:)

Ex-pozíció

2010-09-25T04:34:00.002+02:00

Ami leírható,
úgyis csak kevesebb,
mint ami van.
Láttam egy férfit a ház előtt:
későbbi önmagam.
A költő, ha az,
nem ír és nem beszél.
Ha hallod:csak kabátgallérján a szél.
Ha meg hangot ad,
épp a
Nagy Úton
csoszog át.
Olyankor ő az aszfalt,
olyankor ő a láb.

Kertmozi

2010-08-03T15:49:00.003+02:00

Nemrég a litera körkérdést intézett szerzőihez, melyek a kedvenc filmjeik, beszéljenek kicsit róluk, ill., hogy melyiket néznék meg közülük kertmoziban újra. Azok kedvéért, akik nem olvassák az irodalmi portált, ide is felteszem az ajánlóm, hátha kedvet kaptok valamelyik filmhez.

Mese az emberről

2010-06-24T15:31:00.000+02:00

Élt egyszer egy ember, akinek nem volt árnyéka.
De ne gondoljuk, hogy ez az ember így született. Ellenkezőleg: éppen olyan bűnösnek és esendőnek, mint mi.
Történetesen ezt a férfit Hoppálka Pál Tódornak hívták, és igen alacsonyra nőtt.
Hoppálka Pál Tódor kisgyermekkorában színésznő szeretett volna lenni, de hamar rájött, hogy ez nem fog menni. Már az általános iskola utolsó osztályát járta, amikor a Nobel-díjas atomtudós pályához kezdett vonzódni. Ezt azonban az osztálytársai nem tartották jó ötletnek, mert szerintük azt, hogy Hoppálka Pál Tódor a Nobel-díj átadáson úgyse bírná kimondani a zsűri elnök.
Tódor ekkor mondott le arról, hogy híres ember legyen.
Ezután már csak a fény érdekelte.
Ezután már csak a fényt kereste.
Mert azt mondta magában ez az ember, hogy a sötétség rossz, a világosság pedig jó.
És mivel délután volt, amikor ezt mondta magában, és mivel azon a délutánon éppen hátranézett, önmaga mögé, látta, hogy a sötétség követi őt. És hogy a rossz ne járjon a nyomában, egészen addig ment, míg el nem tűnt mögüle az árnyék.
De akkor a Nap éppen a feje fölött állt.
S hogy a Nap ott is maradjon, Hoppálka Pál Tódor többé nem ment iskolába, helyette állandóan úton volt.
És ez a kicsi férfi, akinek nem volt árnyéka, még ma is él, ha a fényt követi.

Két új antológia

2010-05-26T23:41:00.010+02:00

Hogy mégis legyen valami friss:-) Bár, feltételezem, mindnyájan tudtok már róla: a közelmúltban megjelent két antológia - a könyvfesztiválra Lackfi János szerkesztésében az Aranysityak c. versgyűjtemény, a közelgő ünnepi könyvhétre pedig az Autósmesék c. kortárs mesegyűjtemény (mindkettőben szerepelnek szövegeim, ezért a hír). Néhány heti kihagyás után frissítettem a fellépések, dedikálások listáját is, most végre aktuális tehát. Ha valaki épp Szegeden, Gyulán vagy Békéscsabán lesz a könyvhét alatt, szívesen látom (úgy néz ki, az idén kihagyom a Vörösmarty teret...:-)

2010-05-06T06:10:00.004+02:00

Technikai szünet!

A fenti mondat nem új műalkotás, kérlek benneteket, ne is úgy olvassátok! Egyszerűen csak arról van szó, hogy jelenleg tecnikailag még megoldhatatlan feladatnak bizonyul két kézzel egyszerre harminchárom dolgot csinálni (akárhogy számolom, az egyik kezemre mindig több jut, és hát a szimmetriából nem szívesen engednék:-) A megoldáson jelenleg is dolgozunk, az érintettek megértését nagy tisztelettel kéri: a műalkotó.

NYÁRI MEDVESÉGEK

2010-04-27T17:15:00.004+02:00

– Szevasz, te nyár, meg jó napot!
– köszönt a medve jó nagyot.
– Szevasz, te szép meg jó idő,
de jó: ma nem kell hócipő!

Röpíti őt a medvetalp
a tó felé, amerre tart.
Meg ott a hely, a mézlelő,
tehát sietve lépdel ő.

Csuporba mézet tölt bele,
aztán irány a tó fele
– örül, hogy nincs ma nedves ég
(a nyári zápor medveség).

– Kirándulás, vakáció,
a tó, ha jó, haláli jó!
– kiált a medve, és halad,
eléri most a nagy tavat,

magára húz egy strandnacit,
vetődik, mint a nagymacik:
előre hassal vízbe csap,
de jó fürödni néhanap!

Olyat repült, akár a pinty,
a talpa már medret tapint,
nyakáig ér a tó vize…
– De hogy jön most a méz ide?

Töpreng kicsit, fejet vakar
– hosszú az ész: rövid a kar –,
na jó, elég volt, nincs mese,
nem ugrik ő ma már bele,

kimászik inkább, körbenéz:
– Gyerünk, roham! Irány a méz!
Csuporba mártja két kezit,
vagy hát a mancsot: étkezik.

Belakna jól, ha volna még
– ez is milyen nagy medveség:
két mancsa van és egy csupor,
tűnődik medvénk, és csukol.

Nagy melegek vannak mostanában errefelé, gondoltam, annyi próza után teszek egy kis nyári elbeszélő költeményt is (gyorsan, míg nem jön a zápor). Fogadjátok szeretettel.

Mese a gonosz kishorgászról

2010-04-23T09:10:00.004+02:00

– Bluggy! – mondta a zöldezüst víztükör, amikor a gonosz kishorgász a tóba pottyantotta az úszót. A műanyag tálat félig merítette vízzel, a fűre tette, aztán melléült.
– Pénteki kenyérgalacsin – közölte halmama a csodálkozó halfiúkkal. – Megyek, nézek valami frissebbet, addig várjatok türelemmel, mert különben jön a gonosz kishorgász, és elvisz a zsákjában! – intette őket.
– Elvisz a szákjában – ismételték a halfiúk kissé selypítve, de helyesen.
– Kapás van – állapította meg a gonosz kishorgász, amikor halmama elúszott, és a kíváncsi halfiúk böködni kezdték a horgot. – Hát, te elég kicsire nőttél! – örvendezett aztán visszafogottan, és a legkisebbiket kiemelte a tóból, hogy belecsúsztassa a műanyag tálba.
Később, ahogyan minden normális mesében illik, kifogta a másik kettőt is.
– Már megint elúszkáltak! – tért vissza halmama bosszús kopoltyúmozgással. – No hiszen – gondolta –, majd előkerülnek, ha megéheznek! És mivel frissebb kenyeret ő se talált, két szívmelengetőt sandított a gonosz kishorgász galacsinja felé, aztán hopp, egy villanás, és már be is kapta.
– De szép vagy! – örvendezett a gonosz kishorgász, amikor kiemelte halmamát a tóból, hogy őt is belecsúsztassa a műanyag tálba.
– No végre, megvagytok! – örvendezett halmama is, amint megpillantotta csemetéit. – Ha mindig elúszkáltok, meglátjátok, egyszer eljön a gonosz kishorgász, és mindnyájatokat elvisz!
Azzal halmama mesélni kezdett nekik a gonosz kishorgászról.

Hét babszem

2010-04-22T10:00:00.004+02:00

Amikor a csoda megtörtént, Reménfi Géza bácsi konyhájába már csak oldalazva lehetett bemenni, annyi volt ott a mosatlan edény. Reménfi Géza bácsi nem szeretett mosogatni, ezt a munkát mindig a bejárónője végezte. A bejárónő azonban néhány hete megbetegedett, és azóta Reménfi Géza bácsin kívül senki nem járt a lakásban.
– El kellene mosogatnom – mondta mindig, ha benézett a konyhába. Ám ahogy teltek a napok, és egyre több lett a mosatlan, Reménfi Géza bácsi is egyre kevésbé hajlott arra, hogy elkezdje a munkát.
Egyik délután azonban becsengetett hozzá egy tündérszép lány, és rögtön az ajtóban azt mondta neki:
– Fogd ezt a hét babszemet, tedd a szőnyegre, és meglátod, kívánságod teljesül!
Reménfi Géza bácsi úgy cselekedett, ahogy azt a fiatal lány tanácsolta.
Miután becsukta az ajtót, gondosan elhelyezte a hét babszemet a nagyszoba szőnyegén, figyelte őket egy ideig, aztán bekukkantott a konyhába. A mosatlan edényekből azonban talán még többet látott ott, mint annak előtte.
– Ez a világ sem a régi – mondta keserűen Reménfi Géza bácsi, és beoldalgott a konyhába.
Másnap a tündérszép lány visszajött, és azt kérdezte:
– Na, teljesült a kívánságod?
– Csoda történt – mondta Reménfi Géza bácsi. – Tegnap elmosogattam.

A liliputi trónkövetelők

2010-04-20T06:56:00.003+02:00

Történt egyszer Liliput városában egy tanulságos eset. A liliputi király ebéd utáni szunyókálás céljából éppen az ágyában horkolt, amikor megjelentek az ablaka alatt a trónkövetelők.
Hárman voltak, három gátlástalan trónkövetelő, akik korábban már mindenféle fondorlatos csellel próbálkoztak, meg akarták szerezni a hatalmat Liliput városában, de nem sikerült nekik, mert a király még náluk is sokkal fondorlatosabb volt.
– Miénk a trón! Miénk a trón! – kiáltozták aznap délután a trónkövetelők a liliputi király ablaka alatt.
A lármára a király felébredt. Bár az is lehet, hogy a saját horkolására ébredt fel, ezt majd csak a történészek tudják pontosan kideríteni évszázadokkal később. Mindenesetre annyi biztos, hogy amikor meghallotta a kiáltozást, felkelt, és kinyitotta az ablakot, még ki is hajolt rajta, hogy jobban hallja, mit akarnak ezek a trónkövetelők. Mert a liliputi király nemcsak sokkal fondorlatosabb volt, mint ők, de, szégyen, nem szégyen, kicsit nagyot is hallott.
A gátlástalan trónkövetelők persze tudták ezt, ezért amikor meglátták a királyt, a sikertől felbuzdulva egyre hangosabban kezdtek kiáltozni:
– Miénk a trón! Miénk a trón!
Ám a liliputi király nemcsak nagyothallott, hanem sokszor félre is hallotta a szavakat.
Ezt viszont a gátlástalan trónkövetelők nem tudták.
Pedig ezen a délutánon is így történt.
– Miénk a drót! Miénk a drót! – ezt hallotta a király, és egyáltalán nem értette, miféle drótot akarnak a trónkövetelők. Becsukta hát az ablakot, és békésen visszafeküdt az ágyába.
Aznap délután így menekült meg Liliput városa a gátlástalan trónkövetelők hatalmától.

A megénekelt virág

2010-04-17T09:10:00.004+02:00

Sándor apa ma már biztos abban, hogy a költészet nem hiábavaló. Sőt.
A cserepes virág, amelyet körülbelül egy éve kapott az unokáktól, az utóbbi hetekben erősen megbetegedett. Pedig Sándor apa öntözte, és többnyire mindent úgy tett, ahogyan a lánya egy esztendővel ezelőtt javasolta. Három hónapja, amikor eljött hozzá az unokákkal, még meg is dicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
– Szerencse, hogy nem érzékeny fajta – mondta akkor szerényen, mintegy válaszként Sándor apa.
De tévedett. A virág levelei nem sokkal később sárgulni kezdtek, három hete pedig le is hullott közülük néhány. Sándor apa átültette a növényt egy nagyobb cserépbe, ám a próbálkozás hiábavalónak bizonyult. Sőt, mintha a levelek még jobban pusztulásnak indultak volna.
Ekkor a szoba egyik sarkából átvitte a virágot a másik sarokba. Három napig figyelte, de semmi sem változott.
Később eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta: a növények is éreznek. Napokig simogatta hát a virág leveleit, de hogy nem tapasztalt javulást, végső kétségbeesésében úgy döntött, megénekli egy versben.
Bement a szobájába, leült az asztal elé, és egészséges, kövér betűkkel rótta egymás alá a strófákat a virág valaha volt szépségéről. Amikor készen lett, háromszor felolvasta neki a költeményt.
Már másnap elkezdődött a változás. A száraz levelek lehullottak, és friss hajtások indultak meg. Két hét múlva pedig, mire a lánya és az unokák megérkeztek, a növény virágba borult.
A fiatalasszony ismét megdicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
De ő most csak ingatta a fejét, aztán bezárkózott a szobájába. Azt mondta, estig ne is számítsanak rá, mert nagy mulasztása van. Egy csomó verset meg kell még írnia.

Elönt a víz

2010-04-14T20:51:00.008+02:00

Béla bécsi nagyon szeretett olvasni. Ősztől tavaszig sokat ült a városi könyvtár olvasótermében, hogy otthon minél kevesebbet kelljen fűtenie. Néha egésznap olvasott, újságokat vagy könyveket, válogatás nélkül szinte minden érdekelte.
Egyik délelőtt hosszú regénybe temetkezett. A történet egy idős férfiról szólt, bizonyos Pantics Vilmosról, aki annyit ült a könyvtár olvasótermében, hogy a városra zúduló árvíz is itt érte. Pantics Vilmos aznap úgy belefeledkezett az olvasásba, hogy nem hallotta a veszélyre felhívó figyelmeztetéseket. Még akkor se mozdult, amikor már a bokáját mosta a víz, pedig a könyvtáros kisasszonyok többször is felszólították, hogy hagyja el a helyiséget.
Amikor Béla bácsi ehhez a részhez ért, becsukta a könyvet, és felállt az asztaltól.
– Maguk nem jönnek? – kérdezte kifelé menet a könyvtáros kisasszonyokat. – Itt fulladnak meg a könyvek között! – mondta sűrű fejcsóválások közepette, és igyekezett minél gyorsabban magára venni a kabátját.
A könyvtáros kisasszonyok összenéztek a háta mögött.
Béla bácsi kilépett az utcára, ám vizet sehol se látott. De amikor rádöbbent, hogy az egészet csak olvasta, hirtelen erősen gyöngyözni kezdett a homloka, és néhány perc alatt teljesen elöntötte a víz.
– Biztosan megszakadt bennem egy gát – állapította meg, aztán letörölte a homlokát.
Hazafelé indult, de közben gondolatban hordani kezdte a törmeléket, amiből majd újra felépítheti azt a gátat: a, á, b, c, cs, d, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l...

Meglepetés

2010-04-11T16:42:00.009+02:00

Reggel azt találtam írni alább egy blogbejegyzésben, hogy még néhány napot kérek az érintettektől hintakép-ügyben, de most meg elolvastam Pöszke szép József Attila-átiratát, és nem várhattam tovább: boldog születésnapot, Pöszke! (Immár nemcsak a blogon meg a Gráci Magyar Hírlevélben olvasható a versike, de az aszódi könyvtár falán is - köszönet érte Sacinak:-))

SZÉP ÁLLATOK

2010-04-08T10:41:00.007+02:00

Szép állat a fakopács,
szép a csőrén a kopás.

Szép állat a denevér,
nem látja, ki vele él.

Szép állat a hóbagoly,
olvas, de csak szótagol.

Szép állat a giliszta,
nincs ruhája, kihízta.

Szép állat a jaguár,
kedvence a január.

Szép állat a leguán,
kedvence a március.

Szép állat a beléndek,
ja, az növény, bocsánat.

Szép növény a nárcisz is,
kedvence az április.

Volt már Weöres, kicsit másképp, volt már József Attila meg Arany meg népköltészet is kicsit másképp, gondoltam, legyen hát egy kis friss, tavaszi vers is: Varró Dani, természetesen kicsit másképp. Fogadjátok szeretettel (vagy legalábbis úgy, mint az elődöket:-)

Húsvéti Bárányok

2010-04-03T19:59:00.004+02:00

Boldog húsvéti ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak ezzel a kis versfilmmel! (Nem új darab, de Bakos Barbara kitűnő animációját én speciel nagyon megszerettem).

A TORTAGYILKOS ÉJSZAKÁJA

2010-03-28T15:16:00.004+02:00

Ma én voltam a tortagyilkos,
leszúrtam őt, a csokisat,
és háromszorra mind befaltam
– egyszerre, mondják, sok is az.

Ma én voltam a tortagyilkos,
leszúrtam őt, és mind megettem,
de délutánra visszatámadt:
hányt az inger és remegtem.

Soha többé nem gyilkolok,
a tortát inkább rád hagyom
– kitolt velem, hiába édes,
jól hasba szúrt, s ez fáj nagyon!

Nehéz lesz majd az éjszaka
– azt mondják mind: magadra vess!
S hogy koplalhatok még holnapig,
akkor kapok kis húslevest…

A KÉPMADÁR

2010-03-22T22:24:00.007+01:00

A képmadár a falon él,
a falon él a képmadár,
ha ablakot nyitsz, megremeg,
beléborzong a képmadár.

Kies tájakról álmodik,
ha dől a szél és tűz a nap,
a képmadár, a képmadár
mégis örökké itt marad.

A képmadárnak szárnya nincs,
így elrepülni képtelen,
ha ablakot nyitsz, sejti ő
azért, hogy mi a végtelen.

A képmadár, az képmadár,
igen, repülni nem tud ő,
egy nap majd mégis messze száll,
meglátod, egyszer szárnya nő.

RÁOLVASÓ

2010-03-13T15:40:00.004+01:00

Beteg lett a füles maci,
megtámadta egy nagy baci!
Legyen az ő gyógyulása
gyorsabb, mint a ló rúgása!
Puff!

Bocs mindenkitől, cseppet beteg lettem, leradikáltam a munkát - annyira mindenképpen, hogy csak a legszükségesebbeket végzem, így a blog is áll most kicsit (remélem csak néhány napot:)

ÚT HAZA

2010-03-09T07:21:00.002+01:00

Azt álmodtam, Varró Margit a várudvaron ül. A dús fűre tett zsámolyon. Tudtam, hogy halott. Fejét a telihold takarta, a visszaverődő sárga napfény bevilágította az éjszakai várudvart. A szürke kráterekből jöttek az üzenetek felém, de nem hangok, hanem érzések. Varró Margit valami olyasmit akart, hogy utazzak haza hozzá, legyek ott a temetésén.
Csörgött a telefon, az álom megszakadt. Nyikos hívott, azt kérdezte, tudom-e, hogy Varró Margit tegnap meghalt. A testet nem akarják ebben a melegben sokáig tartani, ma délután lesz a temetés.
„Várlak a hídon.”
Vonattal mentem. Üres kocsit kerestem, de nem találtam. Beültem az utolsóba. Egy nő volt ott meg egy tinédzser lány. „Anya és lánya.” A tinédzser egy kirándulásról beszélt, közben pattanásokat kapargatott az orrán. Valami barlangtúrán jártak a fiújával, akit Gábornak nevezett. A lány azt bizonygatta, hogy az a barlang egyáltalán nem volt veszélyes. „Persze vannak más barlangok, olyanok is, ahová nem menne be még képzett barlangász se. De itt csak egy kis víz volt, néhány centis és nagyon hideg. Jólesett ebben a hőségben.”
„Csoda, hogy nem fáztál meg, te lány.”
„A levegő is ötfokos volt, mint a víz.”
Elhagytuk az állomás épületét. Kinéztem az ablakon, tél volt. Befagyott az Élővíz-csatorna, korcsolyáztunk rajta Nyikossal. Ő ment elöl, nagyon gyorsan. Visszanézett néha, nevetett. „Nem bírod, öreg, a tempót?” Megbeszéltük, a zsilipig megyünk. Hét híd
van addig. Amikor Nyikos besiklott az első híd alá, rögtön elsüllyedt. Ott nem fagyott be a csatorna vize. Az arcán láttam a halálfélelmet. Egy perc is eltelt, mire megfelelő botot
találtam, hogy kihúzhassam. Amikor otthon az anyja megszárította Nyikos haját, ő odahajolt hozzám, hogy megsúgja a titkot. „Varró Margit is ott volt a jeges vízben, visszhangzott a nevetése a híd alatt, mint valami barlangban, de azért segített. Ő tette a botot a partra, hogy megtaláld.”
„Gábor olyan okos, sok új kifejezést is tanulok tőle.”
„És mit tanulsz még tőle?”
„Ugyan, anya!”
„Ne kapargasd annyit a pattanást, mert elfertőződik!”
„A múltkor például azt mondta, hogy a Föld nem is föld alakú, hanem geoid.”
„Az mindegy, kislányom.”
„Már hogy lenne mindegy?”
„Ugyanazt jelenti, csak latinul.”
„A geoid nem is latin, hanem görög szó, Gábor azt mondta.”
„Ő tudja.”
„Szóval, először azt hitték, hogy a Föld lapos, aztán jött Kopernikusz meg Galilei. Kopernikusz azt állította, hogy nem is a Föld van a középpontban, hanem a Nap. Akörül forog a környéken minden. Galilei meg be is bizonyította, és távcsövet csinált, hogy tanulmányozza a napfoltokat meg a Hold hegyeit. Kopernikuszig mindenki csak azt hitte el, amit látott. Meg sokan most is. Ha kinézel az ablakon, olyan, mintha lapos lenne a Föld. De az űrhajóból látszik, hogy nem az.”
„Geoid.”
„Az, geoid. Azt mondja a Gábor, nem is biztos, hogy geoid, csak most meg úgy látjuk az űrhajóból. Már aki látja. De lehet, hogy az egész bonyolultabb. Mert ha van Föld meg Naprendszer, a párjának is meg kell lennie valahol. Negatívban. Mindennel így van. Van
pozitív meg negatív oldal, van jobb kezünk meg bal, van férfi meg nő, világosság és sötétség, születés és halál. A Naprendszer sem lehet önmagában, meg a Föld sem.”
„Negatív geoid... Mondtam, hogy ne kapargasd a pattanást, mert elfertőződik.”
„Jól van, na. Azt mondja a Gábor, hogy amit mi látunk, az a múlt. A csillagoknál is így
van, tudod, amit látunk, a fényt, az nagyon régen indult el, több száz év, mire ideér. Gábor úgy mondja, a jövő emléke, vagy úgy, hogy az érzékelhető múlt. Mert lehet, hogy a csillag már nincs is, felrobbant, mi meg látjuk. Gábor szerint minél több múltat látunk, annál gyorsabban jön a jövő. Mint az embereknél. Minél öregebb valaki, annál gyorsabban telik az ideje. Hát a világ is ilyen. Annyi a múltja, hogy úgy felgyorsult, nézd meg. Régen az emberek évekig elcsámcsogtak egy-egy felfedezésen, most meg annyi van, nem is lehet követni. Nemsokára
ott tartunk, hogy amit kigondolunk, már meg is valósul. Aztán egyszer átfordul az egész, és a jövőt látjuk, nem a múltat. Gábor szerint lehet, hogy már így is van, csak nem vettük észre. Látjuk azokat a valakiket, akik mi leszünk.”
Kinéztem a vonatablakon, nyár volt. Varró Margit fehér fürdőruhában ment az uszodaparton. Rózsaillat lengte körül, mint mindig. A zuhanynál megállt, letusolt, szeméremdombja és mellbimbói átlátszottak a fehér bikinin. Meztelenül ment vissza a
törölközőhöz. Nem zavarta, hogy nézik. Lehet, hogy észre sem vette, soha nem figyelt senkire. Amikor Nyikos közel akart kerülni hozzá, Margó megriadt, mint az őzek. De a strandon nyugodt volt, hanyatt feküdt a törölközőn, a Nappal szemben, a lábát szétvetette, mintha csak a Napot akarná befogadni az ölébe. A Napot meg a környék fáit, a fenyőt és az akácokat akarná befogadni. Az uszoda lépcsőjén éneklő rigót és a turbékoló galambot a fenyőn. A kerítést, a járdákat, a kaviccsal leszórt utakat, a fürdőmestert a fehér rövidnadrágjában, szájában síppal. A parkot a madaras szoborral és a kastélykerttel. A napernyőt az uszoda előtt, a padokat a strandpapucsokkal és a törölközőkkel, a tegnapi újságokat a földön, és benne a híreket mind. Varró Margit be akarta fogadni a mezőgazdasági riportot az ötödik oldalról, a
relégyárban történtekről szóló tudósítást, a párt központi bizottságának határozatait, az egész hidegháborút, a szövőgép mellett dolgozó Szabó Jánosné fényképét és a megyei első osztályú
bajnokság eredményeit. Nagy törölközőn feküdt, füle mellett egy MK 27-es magnóval. Slágereket hallgatott, főleg Omegát, de csak halkan. Ha elment mellette valaki, nemcsak látta Varró Margitot, érezte a rózsaillatot, és slágerfoszlányokat is hallott. Margóhoz
ugyanúgy hozzátartozott mindez, akár a fehér, átlátszó bikini. A slágerek és a rózsaillat is Varró Margit volt.
Bejött a kalauz, de nem kérte a jegyeket, végigment a kocsin, aztán visszafordult, és becsapta az ajtót. Kinéztem az ablakon, őzek futottak el a tisztásról, be az erdőbe.
Nyikos kigombolta Varró Margit blúzát, de csak a két felső gombot, mert Margó azt mondta, ő a nyárba szerelmes, nem Nyikosba, a vőlegénye is a nyár lesz, ha lesz egyáltalán vőlegénye. „Te durva vagy, nem tudsz úgy simogatni, mint a nap.”
„Csak még egy gombot, Margó.”
Varró Margit nem engedett, Nyikos mégis belesett. Puha bokrokat látott a blúz alatt, a bokrok mögött meg riadt szemű őzeket.
„Varró Margit melle helyén őzek játszanak, figyelik az embert riadt szemmel.”
Nem hittünk neki, pedig megesküdött az anyja életére. Nyikos nagyon szerette az anyját, az apja elhagyta őket, amikor a fiú tízéves volt.
„Hülye vagy, milyen őzek?”
„Két őz, egy kisebb meg egy nagyobb. Ha békén hagyod őket, játszanak. De amúgy félnek.”
Nyikost beledobtuk a vízbe, nagyot csattant. Varró Margit közelében mászott ki. Óvatosan ment el mellette, nehogy összecsapja hideg vízzel. Láttuk, hogy beleszagol a rózsaillatba. Halkan énekelt, amikor visszajött.
Leült mellénk a padra.
„Volnék tánc, mely kööörbe forog, mitől a Föld szíve dobooog.”
Megint beledobtuk Nyikost a vízbe. De az őzekből nem engedett, és Varró Margitot megint megszagolta.
„Én lennék egy szííívben a vér, mely soha nem áll, de visszatééér.”
A két nő leszállt, nem is vettem észre, hol. „Mennyi pattanása volt!” Ránéztem az órámra, néhány perc múlva be kell érnie a vonatnak. Már láttam az állomást.
Jó volt újra otthon. Más minden. Más a levegő, mások az illatok. Még a por is más. Bementem a Gulyásba, hogy igyak egy fröccsöt. A kocsma falára ki volt téve Varró Margit gyászhíre. Róla beszéltek bent is. „Szűzen született, úgy is halt meg. Tisztességes lány volt,
én csak azt mondom.” „A feleségem szerint elmehetett volna szépségkirálynőnek Pestre. Pedig ő megválogatja a szavait, ha nőről van szó.” „Megmondom én neked, mi volt a baja a Varró lánynak. Az volt a baja a Varró lánynak, hogy nem engedett közel magához férfiembert.”
Régen, estébe nyúló strandolások után sokszor bementünk a Gulyásba. Gyerekkorunkban üdítőt ittunk. Meggy Márkát. Később kisfröccsöket, mindig halmaji borból. Ha a fürdőben lányokkal ismerkedtünk meg, összetoltuk az asztalokat, és tálcán kértük a kisfröccsöt. Aztán a vár mögé mentünk, a bozótos részre, ott mindig dús volt a fű, nem nyírták. A bikinik helyén világított a lányok bőre, a sötétben olyan színe volt a mellüknek, mint a bozótos felett a Holdnak.
Kisfröccsöt kértem. Láttam, a csaposnak ismerős vagyok, de nem tudja, honnan. Nem szólt, csak nézett, aztán szódát engedett a Halmajira. Pár forint borravalót hagytam nála,
megköszönte.
Néztem az órát, még van időm a temetésig.
Később kértem még egy kisfröccsöt.
Az aszfalt forró volt, a burkolat akkor adta ki magából a napközben beszívott meleget. Az Élővíz-csatorna hídján álltam. Rózsaillatot éreztem. Hallottam, jön Nyikos. Még messze volt, de tudtam, hogy ő az. Megismertem a hangját. Énekelt.
A híd korlátjára támaszkodva vártam. A gyalogút, Varró Margit széttárt karja, egészen a fürdőig vezetett. Átölelte a fenyőt meg az akácokat. Átölelte a járdákat, a kaviccsal leszórt utakat és a parkot a madaras szoborral meg a kastélykerttel. Margó combja a csatornaparton feküdt, tegnapi újságok takarták. A hajában tücsök ciripelt. A hasán ment le a Nap. Harangoztak.

2010-03-08T00:20:00.001+01:00

AZ IDŐ

Az idő nem léphet
bele a folyóba,
nem mehet a mennybe,
nem jut a pokolra,
az idő erre jön,
nem megy a tengernek,
az idő erre tart,
úgy telik, úgy telik,
máshogyan nem telhet,
te meg én átmegyünk
rajta majd kettesben,
az időn átmegyünk,
bennünk lesz, úgy telik
– maradj itt velem ma
egészen reggelig.

Virág helyett ezzel a kis versikével kívánok boldog nőnapot mindenkinek (már úgy értem, hogy a nőknek:) Az utolsó két sora miatt talán egy kicsit félreérthető, ezért, elkerülendő a későbbi magyarázkodást, ideírom: eredetileg gyerekversnek szántam, a komolyabbik (szebbik?) fajtából, amolyan összebújósnak - aztán lehet, hogy nem lett komolyabb és szebb, meg összebújósabb se, de hát virágból is van kicsit csúnyácska (de attól még virág:)

HINTA

2010-03-04T20:48:00.010+01:00

Amikor én beülök,
mögöttem áll, aki lök.

Azt mondd meg, ki löki őt,
honnan veszi az erőt?

Ha hintát löksz, meglöknek?
Áll valaki mögötted?

Írtam egy kicsit komolyabb gyerekverset is (sok volt mostanában a munka:)

Szakállszárító-bemutató

2010-03-04T08:06:00.016+01:00

Aki még nem tudná, és esetleg kedve van egy kortárs irodalmi kabaréhoz, az itt bővebb infót talál a Szakállszárító hétvégi bemutatójáról. Én, sajnos, speciel nem tudok ott lenni, pedig érdekelne, már csak az érintettség miatt is (lásd még: egotista:)

Ha valaki tényleg arra tévedne és megnézné, szívesen olvasnék tőle véleményt egy bejegyzésben...

NAGYPAPA VET MAJD

2010-02-27T01:55:00.006+01:00

Voltunk a kertben,
nagypapa vitt ki,
azt mondta, vet majd
tavasszal itt, ni!

Ott lesz a borsó,
a mák, a cékla,
amott a zöldség,
a sárgarépa.

Itt lesz a zeller,
és ott a málna,
abból a medve
nagyot kajálna.

Itt lesz a retek,
ott lesz a kapor,
ha azt is vetek,
abból is kapol!

Teszek fel még egy tavaszi versikét - kizárólag Denhoda kedvéért, mert ebben a medve tetszés szerint bármikor kecskére cserélhető:)

TAVASZI MEDVEDAL

2010-02-26T15:25:00.018+01:00

Tavasz volt, fényes, szép tavasz,
az árnyék épp csak két arasz
– a medve ment a fák között,
minden madárra ráköszönt.

Örült a hosszú tél után,
hogy jött egy forró délután
– bundából barnát vett fel ő,
mert abban szép és megnyerő.

A rét is szép ruhát viselt,
a bokrok meg madárcsicsert
– ott ült egy méh, csak megszökött,
szagolni szállt virágözönt.

Vagy mézet gyűjt? Az is helyes.
A méz roppantul ízletes.
A méz: akár egy csepp remény,
imádja azt a medvelény!

A világ legjobb krumplilevese

2010-02-23T12:58:00.031+01:00

Mondja nekem a múltkor a Virág Árpi, hogy a világ legjobb krumplilevesét az ő anyukája csinálja.
Na most, azt tudni kell, hogy a Virág Árpi nem beszélt igazat, szebben mondom, tévedett, ugyanis a világ legjobb krumplilevesét az én édesanyám csinálja, ezt mindenki tudja a környéken, de még távolabb, a kisebb utcákban is. Ez a dolog már elég régóta így van a krumplilevessel, és akkor még nem is szóltam a vasárnapi tyúkhúslevesről!
Én még apró kölyök voltam, éppen csak meg bírtam rágni a Zamat Keksz- és Ostyagyár termékeit, amikor anyukám először megcsinálta a világ legjobb krumplilevesét. Rögtön sikerült neki, ugyanis, amint azt Virág Árpi óta tudjuk, a világon a legjobb dolgok egyben a világon a legegyszerűbb dolgok is, úgymint: kacsázás lapos kaviccsal a Száraz-éren, állás esti hóhullásban Ildivel a hídon, evés anyu krumplileveséből kevéssel hatodik óra után.
Érdekes ez a krumplileves, akárhányszor eszem, az ízekkel együtt mindig visszajön valami a múltból. Benne vagyok megint a gyerekkori nyarakban, állok a ház előtti akác- és orgonaillatban, mászok be Ildivel anyai nagyanyám házának utcára néző ablakán, tetszik neki az ágy, a nagy dunna, nagyanyám, született Czakó Ilona tisztaszobai vánkosa, a többit tudjuk, hol méz, hol áfonya.
Máskülönben a világ legjobb krumplilevesének evéséhez hozzátartoznak külsődleges dolgok is, ezek leírásától most hely hiányában eltekintek, annyit azonban mindenképpen kötelező megjegyezni, hogy ha az embernek bátyja van, igyekezzen haza az iskolából hatodik óra után, és a táskaledobást követően rögtön siessen a kék párnás székre, mert a báty bármelyik pillanatban megérkezhet a gimnáziumból, és amilyen erőszakos, ő foglalja el a kék párnásat, ami pedig semmilyen körülmények között nem engedhető meg.
Leül a gyermek és kanalaz, friss kenyeret kér a leveshez. A családban egyedül ő eszi kenyérrel a világ legjobb krumplilevesét, és nem érti, hogy a többiek miért nem érik fel ésszel a kenyér ebben a kontextusban való értelmezését. Persze az igazsághoz tartozik, hogy akkor még nem tudja a gyermek: éppen a világ legjobb krumplilevesét kanalazza. Erre csak később jön rá, amikor elvetődik más tájakra, ahol más anyák más fiaknak más krumplileveseket főznek, és ő megkóstolja azokat a leveseket, és a háziasszonyok kérdezik őt azoknak ízéről, és ő azt mondja, finomak, mert így tanulta, ám közben már régen a kék párnás széken ül, idézi visszafelé az otthoni ízeket, a gyerekkori nyarakat, kenyeret kér a leveshez, és megjegyzi: kedvére van a lakás akác- és orgonaillata.
Apám szerint a krumplilevest sokan elrontják hagymával, répával, kolbászt meg nem tesznek bele, ami enyhén szólva is bűn. Az asztalnál szó esik ilyenkor a halálbüntetés visszaállításának kérdésköréről is. De hogyan is készül a világ legjobb krumplilevese? Hát egyszerűen, mint a jó dolgok.
Másfél evőkanál étolajból és egy púpozott evőkanál lisztből rántást készítünk, késhegynyi édesnemes piros paprikát adunk hozzá, majd körülbelül kilenc deci vízzel felengedjük. Három púpozott kávéskanál ételízesítővel sózzuk, teszünk bele karikára vágott füstölt házikolbászt vagy Gyulai kolbászt, fél kilónyi krumplit. Amikor puhára főtt, beledobjuk az összevágott zöldség zöldet, egy forrás után tejföllel tálaljuk. Talán mondani se kéne: ha
lehet, elkészítését édesanyánkra bízzuk, esetleg kedvesünkre, mert az arányok betartása és a főzés művelete ugyan jó levest eredményez, ám hogy végül a világ legjobb krumplilevesét tálalhassuk, ahhoz a hozzávalók közül elengedhetetlen a nagy adag szeretet, abból a fajtából, amely nemcsak a rántás elkészítésétől krumplihámozásig tart, de egy életen át, és ami olyannak fogadja el a szeretett személyt, amilyen: nem akar erőszakot tenni a természetén.

Szakállszárító

2010-02-21T11:40:00.001+01:00

Legénytoll után Szakállszárító a Sipona Házban. A fenti meghívó Győrei Zsolt barátomtól jött, megosztom veletek, hátha valaki épp ráér, és kedvet is érez hozzá.

A NAGYPAPA TÁVCSÖVE

2010-02-21T10:05:00.020+01:00

- részletek -

Mai rosszcselekedetek

Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

Mai jócselekedetek

Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

A nagypapa nagy természetgyógyász

A nagypapa nagy természetgyógyász,
és mindenkit meg tud gyógyítani
ugyanazzal az orvossággal.
Egyszerűen csak kiküldi őket
a természetbe, és már készen is vannak.

Egyedül a nagymamát
nem tudja meggyógyítani,
mert a nagymamának pont a lába fáj,
és nem tud rajta kimenni a természetbe.

Nagymamának annyi

Nagymamának annyi mindent adott az élet,
hogy soha többé nem szeretne már tőle ilyeneket kapni.

Kovács bácsi fent lakik

Kovács bácsi fent lakik
a harmadikon,
és mindig morog,
amikor megy felfelé,
de amikor lefelé jön,
nagyon kedves,
utat enged mindenkinek,
menjenek csak, kérem szépen,
hagyják le az öregembert,
mondja mindig Kovács bácsi,
félreállok, rohanhatnak,
te is, fiam, szaladgáljál,
lehúzódok előled is,
lesz helyed, hogy nagyot essél,
majd felsegít valaki,
de én nem, az biztos!

Nagypapa nem ért a számítógéphez

Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.

Apa nagy sportember

Apa nagy sportember.
Esténként mindig szokta edzeni
az izmait a súlyzóval.
Apának nagyon nehéz súlyzója van,
és kint szokta hagyni a szőnyegen,
hogy anya gurítsa be az ágy alá,
mert apa annyira kimerül az edzésben,
hogy nincs ereje begurítani.

Megállapítást nyert

Kovács bácsi szerint
tegnap megállapítást nyert,
hogy én vagyok a legokosabb
gyerek a lépcsőházban.

Mivel más gyerek nincs,
én nyertem a megállapítást.

Aki már olvasta a fenti verseket, azoktól elnézést. Első bejegyzésem volt a blogindításkor, és sikerült a modulok közé tennem, ami meg nem kezeli a címkéket. Hogy ne vesszenek kárba az ópuszok, mi több, bekerüljenek az egyre szaporodó gyerekvers-bejegyzések közé, kénytelen voltam újra beemelni őket. És hogy valami aprópója is legyen a dolgonak: a kötet kapcsán Nyulász Péter barátom a napokban készített interjút a régóta vegetáló BUKSI-OLDALRA . (Akinek ez nem lenne elég: a KULTURA.HU kicsit más képenyaggal és - sajnos - kicsit megváltozott szöveggel átvette ugyanezt.)

Napok és holdak

2010-02-19T06:21:00.002+01:00

Huszonöt perccel zárás előtt mentem be a sarki ABC-be, hogy vegyek magamnak valamit vacsorára.
A pékárus gondola előtt harminc körüli férfi próbált belegyömöszölni hat zsömlét egy apró papírzacskóba. Apa, holdat vegyél, ne napot, mondta a mellette álló kisfiú, és a kiflihalomra mutatott.
Két zsemlét és két kiflit tettem a kosaramba, aztán elindultam visszafelé, a pénztárhoz. Valahol a mosóporok és a dobozos üdítők között járhattam, amikor megpillantottam a kutyát.
Egy németjuhász és egy elefánt keveréke.
Otthonos léptekkel haladt el mellettem, a hentespult felé tartott, heten-nyolcan követték, három fehérköpenyes eladó meg a civilek. Elszántan jöttek, félreállni nem tudtam, hogy ne gázoljanak halálra, velük tartottam.
A kolbászhegyekig már csak néhány méter volt hátra, amikor valamelyikünk lesodort egy Májkrém fantázianevű konzervet. A csattanásra a kutya megállt, a csapat szintén, többünk lába kezdett nagyon a földbe gyökerezni. A konzerv kétszer megkerülte az ebet, majd valahol a mellső lába közelében befejezte a gurulást.
Kutyuli-mutyuli, mondta a hirtelen támadt csöndben az egyik fehérköpenyes eladónő. A behemót állat felszegte a fejét, megvető pillantást mért a nőre, megszagolta a Májkrém fantázianevű konzervet, cseppet fintorgott, aztán folytatta útját a friss húsok felé.
Követtük.
Az állat a hentespultra pakolta mancsait, a felvágottakat kezdte szagolni, aztán mégis egy húszcentis főzőkolbászt nyelt el. Ekkor már a másik gondolasor mellől is közelítettek néhányan. Cirka harmincan gyűltünk köré, tisztes távolságból figyeltük. Akinek a hátsó körívben jutott hely, lábujjhegyre állt, a mázlisták az első sorból üzengettek hátrafelé.
Húsz deka párizsi, mondta egy ballonkabátos nő. A kutya egészben nyelte le az említett mennyiséget, aztán kezdte ismét a szagolgatást. Huszonöt deka olasz, mondta megint a ballonkabátos. Harminc, tromfolta le egy férfi, olyan hentesforma, többen morogtak rá, nagy tahó, minek áll előre, nem látni tőle semmit. Úgy nézett ki, a kutya jóllakott, ám ekkor a hentesforma, aki időközben átvette a ballonkabátostól az irányítást, nagyot szólt, azt mondta, kiló sertéscomb, csont nélkül, majd bizonytalanul a ballonkabátos nőre mosolygott, és halkan hozzátette: lehet, hogy csak nyolcvan deka.
Csend lett, hallani lehetett, ahogy a gondoláknál maradt két kisnyugdíjas lenyeli a mackósajtokat.
Ekkor szólalt meg a kiskölyök. Az apja nyakában ült, unhatta a bámészkodást, vagy csak bántotta, hogy nem vele foglalkoznak.
Kutya, kimenjél, kiáltotta, közben összeráncolta a szemöldökét, mint aki nagyon mérges. Az állat hátranézett – tekintetét egy emberként követtük –, két szelídet pislantott a gyerekre, szájába vette a sertéscombot és megkerülve a tömeget a szétnyíló fotocellás ajtón át elhagyta az üzletet.
Többen fellélegeztek, a tömeg a pénztár felé indult, megkezdődött a lökdösődés, de néhány másodperc múltán kialakult a sor. Én a kisfiú mögé kerültem, aki egyik kezével apja nadrágzsebébe kapaszkodott, a másikkal görcsösen markolta a kosarat.
Zárás, ordította el magát a hátunk mögött egy sárgaköpenyes nő, aki akkor került elő valamelyik oldalajtó mögül.
Beüssed, néni, mondta a kiskölyök, mert éppen a pénztárhoz értünk. A pattanásos pénztárosnő elmosolyodott, pötyögni kezdett a billentyűzeten, aztán, míg az apuka fizetett, a gyerekre kacsintott.
Csak ennyi, mutattam fel gyorsan a kosaram tartalmát, hogy haladjon a sor. Két nap és két hold volt benne.

2010-02-17T17:20:00.000+01:00

BARNI VILÁGOT LÁT

Barni medve

Volt egy bocs, úgy hívták: Barni,
ruhákat tudott facsarni.
Mondott egy fabulát,
facsarta a ruhát,
mert mosómedve volt Barni.

Barni először Londonban

Londonban járt egyszer Barni,
külföldön úgy hívták: Bárni.
Délután teázott,
s míg a fű elázott,
duzzogott: – Miért kell várni?!

Bárni Moszkvában

Moszkvába ment egyszer Bárni,
el akartak vele bánni:
nézte egy apuska,
vállán nagy fapuska
– hát oda nem akart járni!

Bárni Kínában

Kínában járt egyszer Bárni,
kínai nagyfalat mászni.
Nézi a nagyfalat,
látja, hogy nagy falat
– hát ő ma nem fog túrázni!

Bárni másodszor Londonban

Visszament Londonba Bárni,
azt hitte, úgy mondják: Bármi
– hát mindent hazavitt,
ha régi, ha avítt,
legyintett: – Jó ez, akármi!

Bárni felnő

Egyszer csak felnőtt a Bárni,
azóta úgy hívják: Barna.
Lopja az étcsokit,
brummantva kér bocsit,
és inal jobbra vagy balra.

ANYUKÁM SZÉP

2010-02-12T11:29:00.008+01:00

Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.

Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
– asziszem, valahol nyertek.

Hát akkor teszek fel egy másik Weöres-formában írt ópuszt is(a Parnasszus 2007/téli számában jelent meg anno, két másik Weöres-parafrázissal együtt). Péter! - direkt nem írtam oda az eredeti verscímet (amúgy rettenetesen nehéz a feladvány:)
Ja, és az apropó! Anyukám febr. 14-én, vasárnap lesz 75 éves. Bár kicsit eltelt felette is, felettem is az idő, sok boldogságot neki!

DÉLUTÁNI DOBOZOLÁS

2010-02-10T17:08:00.062+01:00

DÉLUTÁNI DOBOZOLÁS
Van itt ez a dobozom,
amott az a lemezem,
a lemezem behozom,
kiviszem a dobozom.

Behozom a dobozom,
kiviszem a lemezem:
van itt ez a dobozom,
amott az a lemezem.

Volt nálam az újságíró néni meg a fotós néni, és azt mondták, csináljak úgy, mintha dolgoznék. De közben folyton kérdezgettek, hiába mondtam nekik, hogy dolgozás közben nem szoktam beszélgetni. Ez a kép sikeredett az egészből, gondoltam, megosztom veletek, mert jó blogszokásnak köszönhetően már én is láttam töbeknek a dolgozóját, igaz, azok cseppett látványosabbak voltak, lévén grafikusoké. A versikét meg azért biggyesztettem oda, mert pontosan kifejezi, mennyit haladtam előre a nagy délutáni dolgozásban.

A fali barlangrajzot kinagyítottam, hogy legyen valami esztétikus is a bejegyzésben.Van a tetején még egy nagy bölény is, csak az levágódott, mert kettészelte a fotós néni a masinájával!

2010-02-09T18:15:00.005+01:00

ÁLLATOS ALBUM

Szép ez az állatos album,
nagypapa ötlete, vették,
nagymama mondta: – Vigyázz rá!
Nagypapa meg, hogy: ez emlék.

Szép ez az állatos album,
benne a kenguru ugrál,
itt a kanári, a delfin,
ott a zsiráf, az oroszlán.

Hűsöl a nagy hal a vízben,
kúszik a parton a kígyó,
gólya vadássza a békát,
ugrik a béka – ez így jó.

Néz a menyétre a róka,
görcsöl a hörcsög a lyukban,
itt a kakas meg a gőte
– hú, de recés tarajuk van!

Jó sok az állat a könyvben,
szállnak az éjjeli lepkék,
mászik az erdei mókus,
szép ez az állatos emlék.

Hallgat a nádi poszáta,
csendes a kis sün, a gébics,
alszik a tóban a teknős,
alszik a hód, velük én is.

Egy kis(s) altató - hátha kedvet kaptok Weöreshez is (lásd: Bóbita), vagy ha nem, legalább jól elalszotok rajta:)

IVÁN ÖT

2010-02-03T19:48:00.002+01:00

Ma pont ötéves lettem én,
tortát ehettem, s ettem én,
finom,
bírom.

Jövőre meg már hat leszek,
megint ilyenkor azt eszek,
kapok
hatot

gyertyából is, és fújhatok,
akár a mérges dúvadok,
a cél:
a szél.

Egy évre rá meg hét leszek,
addig tán nem is étkezek:
kivár
Iván.

Aztán meg sorban: nyolc, kilenc,
ha azt megérem, mit fizetsz?
Csakis
csokist!

Utána úgyis tíz leszek,
nem hámozok, nem hímezek:
az ám
a szám!

De hát ma még csak öt vagyok,
felülről néznek – ők nagyok –,
tekint-
ve kínt.

Ha tízből öt már van nekem,
hány öt kell még, hogy tíz legyen?
Arány-
talány.

A városka, ahol megállt az idő

2010-01-27T20:14:00.011+01:00

A napokban lesz tizenhárom éve, hogy Bohumil Hrabal, a Sörgyári Capriccio, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Díszgyász, az Őfelsége pincére voltam, a Harlekin milliói és más kedves olvasmányaink szerzője eltávozott a világból. Az Irgalom c. tárca kis tisztelgés a Mester előtt, fogadjátok szeretettel. A fotót Kertész Dániel készítette: Hrabal a törzshelyén, az Arany tigrisben (Prága, 1987.) - A link alatti kék fotóról nem tehetek, mindenkitől bocs:)

2010-01-20T08:53:00.006+01:00

JÓ KÖVÉR KIRÁLYFI

Egyszer egy királyfi elindult magában,
jó kövér királyfi
egészen magában.
Sokáig mendegélt, baktatott naphosszat,
gondolta, véget ér
úgyis az út.

Messze volt a kastély, királylány élt benne,
tudta a királyfi:
jó sovány királylány
hatalmas kastélyban – ha egyszer odaér
megkéri a kezét
azonnal ő.

Várta a királylány mutatós kérőjét,
remélte, sovány lesz,
gyönyörű királyfi,
eljön és megkéri majd az ő két kezét
– legalább egyiket,
bizakodott.

Átment a királyfi hetedhét országon,
jó kövér királyfi
egész a kastélyig,
azonnal csengetett, amikor odaért:
– Ó kedves királylány,
add a kezed!

Jó napot, királyfi, tán előbb köszönnél,
mondta a királylány,
és nagyot mosolygott:
szép volt a királyfi, sovány is, úgy látta,
kedvére való volt
nagyon neki.

Köszönt a királyfi most elég hangosat,
megvolt az esküvő,
fotózás, ilyesmi
– a hosszú út alatt lefogyott ugyanis
a kövér királyfi legalább tíz kilót,
még az is lehet, hogy
tizenötöt.

A játéknak vége

2010-01-09T20:50:00.006+01:00

CSÚSZDA A JÖVŐBE - egy novállát ajánlok a figyelmetekbe, hogy legyen valami hosszabb olvasmány is, mert most néhány napra kiszállok, dolgoznom is kell... (kép: egy régi, 2005-ös fotóm, címe: A játéknak vége).

Matuzikné Amál berendezi az új lakást

2010-01-06T23:30:00.010+01:00

KIS KELET-EURÓPAI HANGULAT - a kép régi, a tárca viszonylag új, de mindkettő aktuális még most is, legalábbis erre mifelénk, a Viharsarokban. Fotó: Lantos István: Vidám barakk

2010-01-05T17:54:00.008+01:00

HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

Evés előtt moss kezet,
este pedig használj tust,
leázik majd a retek,
nem okozol konfliktust.

A késeket felejtsd el,
ne lopóddzál lappangón,
töröld meg a papucsod,
ne lábnyomozz a padlón!

A gyógyszerem hagyd békén!
Add vissza az ollót, na!
A székeddel ne hintázz,
ne turkálj az orrodba!

Ha csokid van, törd ketté,
magyar vagy te, nem vagy skót
– kínálj meg, és engedd el,
ne rázd meg a villanydrót!

Adni, kapni

2010-01-04T07:12:00.010+01:00

Sokszor az ember ugyanazt kapja vissza, mint amit adott. De azért ennyire konkrétan, mint ahogy az a minap velem történt, tényleg ritkán szokott megesni... (jó volt:-)

Ma reggel, ma este

2010-01-03T20:51:00.030+01:00

HOLLE ANYÓ

Anyókát úgy hívták: Holle,

repült hol fölfele, hol le.

Párnáját az égben

rázta a kezében,

ha hó jött, kiáltott: – Olle!

Ahogy ma reggel kinéztem az ablakomon, már minden fehér volt. Holle anyó dolgozott az éjjel, gondoltam, de azt nem gondoltam, hogy egész nap abba se hagyja majd. Úgy esett hát, hogy estére döntöttem: a magam eszközeivel honorálom a szorgalmát. Az opusz tehát őt dicséri, és csakúgy mint az előző limerik, ez is még tavaly született...

Újévi köszöntő

2010-01-02T12:00:00.025+01:00

MALACKA

Egy röfit úgy hívtak: Malacka,
roppantul széles volt alakra.
– Márpedig – évődött –
tartom a léböjtöt!
S túrt bele megint a barackba.

Igaz, a versike már nem egészen új, még tavaly született, de túlélte az évet, ahogy néhány újévre szánt malac is (szerencse). Jó példát kívánok tehát mutatni: az év végi torkoskodás után fogyasszunk most már zöldségeket (pl. ezt a limeriket).

A FEKETE MIKULÁS

2009-12-28T21:20:00.001+01:00

EZZEL A TÁRCÁVAL kívánok minden kedves olvasómnak boldog új évet.

Csillagszedő Márió a Duna tévén

2009-12-26T00:20:00.001+01:00

Csillagszedő Márió címmel 60 perces tévéfilmet vetít ma délután a Duna Televízió, melyet holnap a Duna II. Autonómia megismétel. A film rendezője Vizi Mária, aki a forgatókönyvet is írta - én csak beleszóltam itt-ott (lásd még: kibic, drága).

Adásidő: december 26-a, szombat 16:25 (Duna) és december 27-e, vasárnap 20:25 (Duna II.). Bővebb infók a PORT-on, a BARKAONLINE-on, illetve a KULTURPART-on.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2009-12-20T07:10:00.008+01:00

INDULUNK A TEMPLOMBA

A nagymama még akkor is
nyugodtan készülődik,
amikor a nagypapa
már régen felvette a cipőjét,
és már nagyon indulatban van.

OLTÁR

A templomban
a bejárattól a Jézuskáig
madzagos korlát vezet,
hogy biztosan megtaláljuk az Istent,
nehogy eltévedjünk közben
a sok faragott szobor
meg a sok festett falikép között.

NAGYPAPA NEM HISZ

Nagypapa nem hisz Istenben,
csak bízik benne, hogy van.

Nagymama szerint, amikor
Isten a nagypapára gondol,
mindig elnézően mosolyog odafönt.

Ezzel a három verssel kívánok minden olvasómnak békés, boldog karácsonyt. A darabokat az új könyvből kölcsönöztem - az illusztráció Paulovkin Boglárka munkája.

2009-12-19T08:00:00.000+01:00

ÚJ BLOGOK - a kortárs gyerekirodalom három fontos szereplője néhány nappal ezelőtt szinte egyidőben indított blogot. Én olvasom őket, nézz bele te is: Lovász Andrea, Nyulász Péter, Péterfy Gergely.

2009-12-18T06:10:00.002+01:00

KUKUCS - bábos vizsgaelőadás kortárs költők verseivel ma este Kolozsvárott.

2009-12-12T23:50:00.000+01:00

BELSŐ VÁROS - nyári tárca egy régi képpel (azt mondják, jön a tél)